A mai digitális korszakban nehezen titkolhatnánk gyermekeink elől a globális világ eseményeivel kapcsolatos ijesztő igazságot. De hogyan beszéljünk nekik ezekről? Bereczki Enikő generációs szakértő összegyűjtött néhány jó tanácsot.
A gyerekeket, fiatalokat sem hagyják érintetlenül a világban történő események, a természeti katasztrófákról, járványhelyzetről vagy háborúról szóló hírek. A Tik-Tokon a hírek és az álhírek talán sebesebben terjednek, mint a híroldalakon. Mit tegyünk, ha a gyerekünk megretten a hírek hallatán?
Tovább:
https://csalad.hu/csaladban-elni/a-gyerekeket-nem-vedhetjuk-meg-a-hirektol-de-segithetunk-nekik
Hat egymás mellett élő generációval foglalkozol. Kik ők?
Egyrészt a három fiatalabb generációval: az Y generáció az 1980 és 1994 között, a Z generáció az 1995 és 2009 között, az alfa pedig a 2010-től születetteket foglalja magában. A babyboomerekkel (1946 és 1964 között születettek) és az X generációsokkal (1965 és 1979 között születettek) is foglalkozom, ugyanis a jelenlegi munkáltatók, vezetők nagy része még X generációs vagy babyboomer, és a mai fiatalok nem könnyen értik meg ezt a két nemzedéket. A déd- vagy nagyszülők nemzedéke a „veteránok”, ők azok, akik 1945 előtt születtek, és nagyon is fontos szerepet játszanak a lemenők életében. Kutatom a fiatal generációk szokásait, de segítek is nekik a szüleik, nagyszüleik, idősebb munkatársaik, feletteseik jobb megismerésében, megértésében. A munkáltatóknak pedig abban segítek, hogyan vonzzák be, vagy még inkább hogyan tartsák meg a fiatal munkavállalókat.
Tovább:
Az Inforádiónak nyilatkoztam arról hogyan beszéljünk a háborúról az alfa generációs gyereknek, a Z generációs kamaszoknak.
Sajnos nem mindig megfelelően tálalják a híreket az „alfás” gyerekeknek, még az iskolában sem, nem beszélve arról, hogy a Z generáció tagja és a fiatalabb alfa generáció tagjai egymás között is megosztanak rémhíreket, amire a közösségi média ráerősít. Nem mindegy hogyan reagál a szülő, pedagógus. Sőt, az sem mindegy, maga a felnőtt hogyan viszonyul a hírekhez. Az is példaértékű a gyerek előtt.
A blogon is olvashatsz a témáról:
A felfokozott politikai időkben, különösen amikor a „háború” szót a legtöbb hír- és digitális csatorna közvetíti, fontos, hogy a szülők válaszoljanak ezekre a kérdésekre, még akkor is, ha nem tudnak pontosan mindent. Különösen fontos, hogy szabadon tudjanak velünk az ott látottakról, halottakról beszállni a gyerekek, hiszen nem minden felnőtt lát bele abba a digitális világba, ami egy gyereket körülvesz, hiszen gyakran a tinik és a szüleik külön médiaburkokban élnek.Ha nyitottak vagyunk ezekre a kérdésekre, azt jelezzük a gyermekünk számára, hogy „elhordozzuk ezeket a gondokat, terheket” helyettük.
Őszintén és kontextusban
Fontos, hogy ne próbáljuk kikerülni a témát, még ha kényelmetlen is számunkra, és helyezzük kontextusba a történteket, hogy jobban megértsék: „Igen, lehetnek feszültségek, amelyek fokozódnak az idegen országokban, azonban sok felnőtt van szerte a világon, aki nem akarja, hogy háború történjen”.
Vigasztaló lehet számukra a tudat, hogy többen vannak, akik nem akarják, hogy háború történjen, és mindent megtesznek, hogy elkerüljék a legrosszabb forgatókönyvet. Őszintén azt is megígérhetjük, hogy ha a helyzet megváltozik, és a veszély közvetlenebbé válik, akkor elmondjuk nekik.
Ha nincs meg a jó válasz
Nem baj, ha nem tudjuk a választ minden kérdésre. Nem szabad megijedni, ha olyat kérdez, amire képtelenek vagyunk válaszolni, vagy magunk sem tudjuk a választ. Hiszen nem is mindig azért kérdez, mert csupán a választ várja, hanem azért, hogy tudjon velünk beszélgetni, hogy kibeszélje ijedségét, félelmét és megnyugtató választ kapjon. És ez a megnyugtató válasz lehet az is, hogy „ezt nem tudom, de én itt vagyok neked, nekem bármit elmondhatsz.” Van, hogy a megnyugtatásra szánt mondatokat többször is el kell ismételni.
Engedjük meg gyermekeinknek, hogy kifejezzék saját véleményüket, érzéseiket. Ha a gyerekek segíteni akarnak a háború áldozatául esett gyerekeknek, örüljünk együttérzésüknek és segíthetünk megérteni, hogy az erőszak általában nem konstruktív megoldás. Tájékoztathatjuk őket arról, hogy vannak olyan szervezetek, például a Nemzetközi Vöröskeresztről, amely bármely ország áldozatain segíthet, akár háború idején is.
Életkornak megfelelően
Használjunk olyan szavakat és fogalmakat, amelyeket a gyerekek megértenek. A magyarázatot igazítsuk a gyermekek életkorához, nyelvéhez és fejlettségi szintjéhez. Egy öt éves gyerek, aki ijesztő megjegyzéseket hall rakéták kilövéséről, katonák sorozásáról nem képes eldönteni, hogy ezek a rakéták az ő utcájukban csapódnak be vagy egy másik országban vagy a világ másik részén. Éppen emiatt az ő nyelvükön kell megértetni velük a helyzetet és fontos megnyugtatni őket. Ha látott valamilyen harcos jelenet egy mesében – például a Mulanben -akkor azt is segítségül lehet hívni és visszaemlékezni a mese tartalmára és azt a végkicsengést erősíteni benne, hogy minden háborúnak vége szakad. Nem véletlenül használják a meséket terápiás célokra is. Nem mindegy milyen mesét választunk ehhez, lehetőleg olyat érdemes, amelyik láttatja a gyerekkel, hogy mi minden megtörténik az emberrel, mire vagyunk képesek, mit tehetünk a világ jobbításáért, miként győzzük le a nehézségeket. Az is lehet, hogy a kisebb gyermekek nem beszélnek közvetlenül a háborúról, de félelmeik megjelenhetnek a játékukban, lehetőséget adva a beszélgetésre. Előfordulhat, hogy egyes gyerekek nem akarnak beszélni gondolataikról, érzéseikről vagy félelmeikről. Kényelmesebb lehet képeket rajzolni, játékokkal játszani, vagy történeteket kitalálni.
Korlátozzuk a médiafogyasztást
Ne hagyjuk hogy a gyerekek előtt folyamatosan be legyen kapcsolva tévé erőszakos vagy felkavaró képsorokkal, zavaró vagy traumatikus jelenetekkel. Ilyenkor különösen fontos a szülői szűrő is a közösségi média használat során is felbukkanhatnak nem nekik való hírek. Időben is hasznos lehet korlátozni az eszközhasználatot, hiszen akkor több idő jut mozgásra, kültéri tevékenységekre, amelyek a stresszt is jobban levezetik.
Ügyeljünk saját mentális egészségünkre
Mind a kisebb, mind a nagyobb gyerekeket nagyon érdekeli hogyan reagálunk a világ eseményeire. „Érzelmi csápjaikkal”, rögtön leveszik mi milyen állapotban vagyunk. A gyerekek a szülő és a pedagógus viselkedését modellezik, ezért az hogyan reagálunk most, milyen állapotban vagyunk, példaértékű számukra.
Tovább a teljes cikkre:
https://panpeterstop.blog.hu/2022/02/24/hogyan_beszeljunk_a_gyerekkel_a_haborurol
Infotart:
https://infostart.hu/belfold/2022/02/26/igy-beszeljunk-a-haborurol-a-gyerekeinkkel
Az interjút az index is szemlézte:
Hogyan segíthet egymásnak idős és fiatal – hogy a 0/24-ben otthon töltött napok kellemesebbek legyenek? Hogyan tudunk közelebb kerülni egymáshoz – és így harmóniában élni?
Bereczki Enikő generációkutató a Pán Péter, STOP! blog alapító-szerkesztője. intergenerációs szakértőként évek óta tanulmányozza a generációk együttélését, tréningeket tart és publikál is a témában. Hogy látja ő a jelen helyzetet – és milyen megoldási javaslatai vannak a különös összezártság hozta új helyzetben? Hogyan segíthetünk most a pályaválasztás előtt álló Z-generációnak? Erről tart ingyenes online előadást a Bács Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Pályaválasztási Osztályának szervezésében 2020. december 17-én 18:00-kor.
További információ ezen a linken: https://www.facebook.com/events/824979201621078
A kóros soványságot inspiráló üzenetek nemcsak az Instagramot árasztják el, hanem a többi közösségi oldalon is jelen vannak. Sőt, a thinspiration témájú blogok már itthon is elterjedtek, melyeken hasonló beállítottságú, vagyis soványodni vágyó, legtöbbször anorexiás fiatalok, főként tinik keresik egymás társaságát. Korántsem veszélytelenek ezek a csetelések, hiszen a kamaszok ilyen közösségekben még jobban benntartják magukat és egymást az önpusztításban, még elszántabbaknak érezhetik magunkat céljaik elérésében. Érdemes figyelni szülőként, barátként és amennyiben arra mutatnak a jelek, hogy a gyerek ilyen káros tartalmak befolyása alá került, akkor mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, mert a veszély nem negligálható! Olyannyira nem, hogy például a brit Kate Chilver az anorexiás és bulimiás blogok megszállottjaként tizenhat évig élt szinte nulla kalórián, 31 éves korára tönkrement a szervezete és leállt a szíve.
A fenti példák csak cseppek a tengerben, viszont jól illusztrálják, hogy a mai alfa-, és Z-generációs gyermekek és tinédzserek számára milyen magasra lett állítva a mérce. A követelmény pedig nem a tanulmányaikra, a sportteljesítményükre, a közösségi vagy szabadidős tevékenységeikre, teljesítményeikre vonatkozik, hanem a külső megjelenésükre a valódi életben, de legfőképp a közösségi média felületeken. Ilyen témában beszélgettünk az Atv Startban.