Interjú velem az index.hu-n: Z generáció: pénz, dzsoint, csillogás
A drága ruhák, a 120 ezer forintos sportcipők önbizalompótlékok, hasonlóan a plasztikai sebészeti beavatkozáshoz. De ha belül nincs rendben az, hogy ki vagyok, mit gondolok magamról, akkor ezek csak nagyon rövid távú megnyugvást, kielégülést tudnak jelenteni – fejtette ki lapunknak Bereczki Enikő ifjúsági és generáció-szakértő azzal kapcsolatban, hogy a mai fiatalok, vagyis a Z generáció tagjai mi mindenre költik az első fizetésüket.
Az Inforádiónak nyilatkoztam arról hogyan beszéljünk a háborúról az alfa generációs gyereknek, a Z generációs kamaszoknak.
Sajnos nem mindig megfelelően tálalják a híreket az „alfás” gyerekeknek, még az iskolában sem, nem beszélve arról, hogy a Z generáció tagja és a fiatalabb alfa generáció tagjai egymás között is megosztanak rémhíreket, amire a közösségi média ráerősít. Nem mindegy hogyan reagál a szülő, pedagógus. Sőt, az sem mindegy, maga a felnőtt hogyan viszonyul a hírekhez. Az is példaértékű a gyerek előtt.
A blogon is olvashatsz a témáról:
A felfokozott politikai időkben, különösen amikor a „háború” szót a legtöbb hír- és digitális csatorna közvetíti, fontos, hogy a szülők válaszoljanak ezekre a kérdésekre, még akkor is, ha nem tudnak pontosan mindent. Különösen fontos, hogy szabadon tudjanak velünk az ott látottakról, halottakról beszállni a gyerekek, hiszen nem minden felnőtt lát bele abba a digitális világba, ami egy gyereket körülvesz, hiszen gyakran a tinik és a szüleik külön médiaburkokban élnek.Ha nyitottak vagyunk ezekre a kérdésekre, azt jelezzük a gyermekünk számára, hogy „elhordozzuk ezeket a gondokat, terheket” helyettük.
Őszintén és kontextusban
Fontos, hogy ne próbáljuk kikerülni a témát, még ha kényelmetlen is számunkra, és helyezzük kontextusba a történteket, hogy jobban megértsék: „Igen, lehetnek feszültségek, amelyek fokozódnak az idegen országokban, azonban sok felnőtt van szerte a világon, aki nem akarja, hogy háború történjen”.
Vigasztaló lehet számukra a tudat, hogy többen vannak, akik nem akarják, hogy háború történjen, és mindent megtesznek, hogy elkerüljék a legrosszabb forgatókönyvet. Őszintén azt is megígérhetjük, hogy ha a helyzet megváltozik, és a veszély közvetlenebbé válik, akkor elmondjuk nekik.
Ha nincs meg a jó válasz
Nem baj, ha nem tudjuk a választ minden kérdésre. Nem szabad megijedni, ha olyat kérdez, amire képtelenek vagyunk válaszolni, vagy magunk sem tudjuk a választ. Hiszen nem is mindig azért kérdez, mert csupán a választ várja, hanem azért, hogy tudjon velünk beszélgetni, hogy kibeszélje ijedségét, félelmét és megnyugtató választ kapjon. És ez a megnyugtató válasz lehet az is, hogy „ezt nem tudom, de én itt vagyok neked, nekem bármit elmondhatsz.” Van, hogy a megnyugtatásra szánt mondatokat többször is el kell ismételni.
Engedjük meg gyermekeinknek, hogy kifejezzék saját véleményüket, érzéseiket. Ha a gyerekek segíteni akarnak a háború áldozatául esett gyerekeknek, örüljünk együttérzésüknek és segíthetünk megérteni, hogy az erőszak általában nem konstruktív megoldás. Tájékoztathatjuk őket arról, hogy vannak olyan szervezetek, például a Nemzetközi Vöröskeresztről, amely bármely ország áldozatain segíthet, akár háború idején is.
Életkornak megfelelően
Használjunk olyan szavakat és fogalmakat, amelyeket a gyerekek megértenek. A magyarázatot igazítsuk a gyermekek életkorához, nyelvéhez és fejlettségi szintjéhez. Egy öt éves gyerek, aki ijesztő megjegyzéseket hall rakéták kilövéséről, katonák sorozásáról nem képes eldönteni, hogy ezek a rakéták az ő utcájukban csapódnak be vagy egy másik országban vagy a világ másik részén. Éppen emiatt az ő nyelvükön kell megértetni velük a helyzetet és fontos megnyugtatni őket. Ha látott valamilyen harcos jelenet egy mesében – például a Mulanben -akkor azt is segítségül lehet hívni és visszaemlékezni a mese tartalmára és azt a végkicsengést erősíteni benne, hogy minden háborúnak vége szakad. Nem véletlenül használják a meséket terápiás célokra is. Nem mindegy milyen mesét választunk ehhez, lehetőleg olyat érdemes, amelyik láttatja a gyerekkel, hogy mi minden megtörténik az emberrel, mire vagyunk képesek, mit tehetünk a világ jobbításáért, miként győzzük le a nehézségeket. Az is lehet, hogy a kisebb gyermekek nem beszélnek közvetlenül a háborúról, de félelmeik megjelenhetnek a játékukban, lehetőséget adva a beszélgetésre. Előfordulhat, hogy egyes gyerekek nem akarnak beszélni gondolataikról, érzéseikről vagy félelmeikről. Kényelmesebb lehet képeket rajzolni, játékokkal játszani, vagy történeteket kitalálni.
Korlátozzuk a médiafogyasztást
Ne hagyjuk hogy a gyerekek előtt folyamatosan be legyen kapcsolva tévé erőszakos vagy felkavaró képsorokkal, zavaró vagy traumatikus jelenetekkel. Ilyenkor különösen fontos a szülői szűrő is a közösségi média használat során is felbukkanhatnak nem nekik való hírek. Időben is hasznos lehet korlátozni az eszközhasználatot, hiszen akkor több idő jut mozgásra, kültéri tevékenységekre, amelyek a stresszt is jobban levezetik.
Ügyeljünk saját mentális egészségünkre
Mind a kisebb, mind a nagyobb gyerekeket nagyon érdekeli hogyan reagálunk a világ eseményeire. „Érzelmi csápjaikkal”, rögtön leveszik mi milyen állapotban vagyunk. A gyerekek a szülő és a pedagógus viselkedését modellezik, ezért az hogyan reagálunk most, milyen állapotban vagyunk, példaértékű számukra.
Mára számos kutatás rámutatott, hogy az online térben felerősödnek személyiségjegyeink: ezt bizonyítja, hogy amíg az utcán csak elvétve hangzik el durva szó a járókelők között, addig ugyanezen emberek közt átlagosan tízszer több trágárság zajlik a közösségi médiumok kommentszekcióiban. Erről beszélgettünk a Life TV reggeli műsorában: https://lifetv.hu/teljes-adasok/2021/02/23/egyre-gatlastalanabbak-vagyunk-az-online-terben/2798
Amennyiben érdekel bővebben a téma, rövid Facebook-live előadásomat is megnézheted: https://fb.watch/3SaCtWYe-p/
Sok nyolcadikos Z-generációs számára nehéz időszak ez. Az élet egyik legkomolyabb döntését munka-, és élettapasztalat nélkül kell meghoznia a fiatal generációnak, ráadásul most zömében csak az online térben lehet tájékozódni.
Mit mondanak a kutatások?
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (GVI) idén is megvizsgálta a pályaválasztás előtt álló általános iskolások, vagyis a Z-generációsok középső skáláján mozgó diákok továbbtanulással és szakmaválasztással kapcsolatos terveit, céljait. A kutatásból kiderült, hogy míg a későbbi szakma mellett eddig a jó kereset volt a legfontosabb érv, addig most a választott munka szeretetét helyezték előtérbe a nyolcadikosok. Ez az eredmény teljesen egybevág saját tapasztalatainkkal is, amikor interaktív foglalkozásainkon pályaválasztás előtt álló fiatalokkal beszélgetünk. Több Z-generációs fiatal is beszámolt arról, hogy azért gondolja azt, hogy a munka szeretete fontosabb kell, hogy legyen a keresetnél, a pénznél, mert szüleinél tapasztalta, hogy azoknál, akik a munkát, amit kényszerből vagy csak a pénzszerzés miatt végzik, előbb-utóbb jelentkezik a kiégés, motivációvesztés és hasonló munkahelyi problémák, melyek a családi életbe is begyűrűzhetnek és gondokat okozhatnak. Ugyanakkor arról is tudomást szereztünk, hogy számos Z-generációs gondolja úgy, hogy bármennyire is vonzó egy szakma – általában a pedagógus, szociális és egészségügyi szakmákról nyilatkoztak így – ha nincs megfelelően megfizetve, biztos, hogy nem választanák azt.
A kutatások és tapasztalataink alapján azt lehet látni, hogy a szülők kulturális tőkéje, tapasztalatai és tanácsai jelentősen befolyásolhatják a fiatalok továbbtanulásra, szakmaválasztásra vonatkozó döntéseit
Szülőként mit tehetünk?
De hogyan is segíthetik – különösen a ilyen nehéz időszakban, mint most a COVID-járvány alatt – szülők a a Z-generációsok pályaválasztási döntését?
Abban is tudják támogatni a Z-generációs gyermeküket, ha sorra veszik az idevonatkozó szempontokat, például: a személyiség, az alkati adottságok, és képességek minél reálisabb ismerete. Hiába szeretne egészségügyben dolgozni, ha fél a vér látványától, vagy nincs jó kézügyessége, mint ahogy az ápolónőnek is szükséges ez, ha vénát szúr.
A másik fontos dolog a Z-generáció számára, – mely sokszor kihívást is jelent – pályaismeret. Érdemes minél többet megtudni az adott területről. Ma már nagyon sok információ elérhető az interneten, buzdítsák őt önálló kutatásra! Ilyen felületek például a pályaorientációs portál, az iskolák honlapjai és a fórumok.
Nem árt némi munkaerő piaci ismeretet sem szerezni a Z-generációsoknak, például a hiányszakmák figyelemmel kísérésével, az álláshirdetések áttekintésével, vagy a különböző előremutató adatok tanulmányozásával sokat meg lehet tudni. Segít a döntésben ha meg tudja becsülni a fiatal a választott pálya társadalmi elismertségét, gazdasági hasznosságát, ezáltal majdani árát.
Mi a legfontosabb?
A Z-generációról általánosságban elmondható, hogy sokat szorong, bizonytalan, hiszen a fiatalokat körülvevő világ is gyorsan változik, kevés a biztos pont, a kapaszkodó. A legfontosabb üzenet, hogy ne féljen döntéseket hozni, mert semmi végleges dolog nem történik az életében! A jövő generációinak, a Z-generációnak rugalmasnak kell lenni az állandóan változó környezeti feltételek miatt, és fel kell készülniük arra, hogy akár többször is pályát fognak módosítani, mint, ahogy azt nagyszüleik tették.
InfoRádió: „A pandémia elsősorban a Z-generáció munkaerőpiaci- és tanulmányi esélyeiket, mint sem az egészségüket veszélyezteti”
Olyan döntéseket kell most meghozniuk a Z-generációs 8. osztályosoknak vagy a 12. osztályos gimnazistáknak, amelyek meghatározhatják a sorsukat, ezért szükséges az odafigyelés, a segítség. Mindezekre azoknak fiataloknak is szükségük lehet, akik a munkahelyükön küzdenek kihívásokkal a home office, a közösségből való kiszakítottság vagy a monotonitás miatt. A megoldás itt a napi rendszer, rutin kialakításának, a természetben való rendszeres sétának, mozgásnak, valamint a virtuális közösségi programokon való részvételnek a segítése lehet, hogy ne a munkahelyen való felmondással akarják megoldani a helyzetet– az InfoRádiónak nyilatkoztam, melyet ezen a linken lehet meghallgatni: https://infostart.hu/belfold/2021/01/17/a-z-generacio-is-jocskan-megsinyli-a-jarvanyt
A Z-generáció pályaválasztása a járvány idején – Tibenszky Moni Lisával és Jocó bácsival és velem beszélgettek a Kossuth Rádióban
A január 8-i adásában is hosszasan beszélgettünk az idei felvételi nehézségeiről, jó megoldásokról, hogyan segíthetnek a Z-generációsoknak a szülők. Itt hallgatható vissza 10 óra 33 perctől, kattints ide!
Elmegyek egy buliba, majd flexelek a haverok előtt, skippelem a sulit, aztán chillezek egyet? Vajon megértjük a kamasz gyerekeinket? Mennyire erős az internetes hatás? És vajon mi, szülők hogyan kommunikáltunk fiatalkorunkban? De milyen hatással van ez a köznyelvre? Szlengek, korok, generációk, fullos és offos történetek.
Akikkel ennek a Ridikül utánajárt: Nagy Feró énekes, Iványi Domokos egyetemista, Prof. Dr. Mocsai Lajos rektor és jómagam csatlakoztam meglepetés-vendégként. Semmiképp sem hagyható ki Dióssy Klári műsorvezető, akin mindig elcsodálkozom hogyan képes ennyire profin, ennyire empatikusan és ilyen lendületesen koordinálni ennyiféle embert egyetlen témában. Ja, és a Z-generáció Domi jól kifogott rajtam, pedig a pacekot még itthon is gyakran használják Z-generációs családtagok..borzasztó, hogy nem jutott eszembe … vagyis ez nagyon krindzs… Kattints ide és nézd meg: https://mediaklikk.hu/video/ridikul-szleng-a-lelke-mindennek/
Mivel a legfontosabb emberi szimbólum a nyelv, és ezen keresztül határozzuk meg magunkat is. Ez tehát bonyodalmakat okoz a mindennapi kommunikáció során otthon, a munkahelyen és az iskolákban. Mivel az új generációk- most a Z-generáció -megpróbálják önmagukat a régitől eltérőként definiálni, új nyelvet és szlenget alkalmaznak, lehetővé téve egy adott nemzedék számára, hogy az előzőtől való különbség érzetét keltse. Mivel a társadalom minden egymást követő nemzedéke küzd annak érdekében, hogy megalapozza saját egyedi identitását elődei között, a generációs szakadékok nagy befolyást gyakorolnak a szleng folyamatos változására és alkalmazkodására. Minden generáció új szlenget fejleszt. A szocializmus kedvelt szlengjeit a Babyboomer és az X-generáció ugyan érti még – bár lehet a szóhasználatból kezd kikopni, de a fiatal nemzedékek nem igen tudják mi az a maszek, zsuga, csipáz vagy mit takar a toljunk el egy staubot, burkoljunk be valamit a talponállóban stb.
Az is érdekes, hogy egy adott generáció fiatalságában mi volt épp a lingua franca, a közvetítő nyelv. Manapság az angol a legtöbbet használt lingua franca, de a volt Szovjetunió utódállamaiban, vagyis nálunk az orosz volt. A nagyszülők, szülök még tudják mi a „taváris” „igyi szjudá”, de a fiatalok közül már csak az, aki tanul oroszul, és ez ritka. A mai internetszleng jórészt angol szavakból áll, és gyakran ékezetek nélkül íródik, rövidítve. Egy idősebb digitális bevándorló nem feltétlenül érti ezeket, például egy nagyszülő nem érti, mi lehet Z-generációs unokája sms-ében a 4 U (neked) vagy a 10 x (köszönöm) vagy a XD (hatalmas röhögés). A fiatalok tapasztalataim szerint ezt úgy éli meg, hogy a szülők/tanárok azt gondolják, hogy ha ők is úgy beszélnek, jobban befogadják őket.
Ugyanakkor sok szlengkifejezés terjedt el a médiában, és használnak is, ami korábban elképzelhetetlen volt pl: elviszi a balhét, anyázás, biznisz, rámozdul. A közösségben élésre, elfogadásra bármelyik generációnál jobban vágyó serdülőket ma olyan világ veszi körül, amelyben a szűkebb és tágabb normákat továbbhagyományozó család háttérbe szorul, amelyben a felgyorsult élet türelmetlenséget és bizonytalanságot eredményez, amelyben a másik földrészen élők egy kattintással elérhetők, miközben a számítógép előtt ülők a magánytól és a kirekesztettségtől félnek. A közösségépítő szleng erre jelenthet gyógyír a Z-generáció tagjainak.
